Berecz Ferencnek (1804-1877) a Gyöngyösi Kaszinó igazgatójának a sírja
A Gyöngyösi Kaszinó magvát az a 20-30 tagból álló baráti kör képezte, amely már 1834-ben, Széki Kelemen István őrnagy lakásán esténként összejött szórakozás és a kor eseményeinek megbeszélése végett, és ott alapszabályok nélkül működő, ún. "fiók-kaszinót" alapított. Kilenc évvel a pesti Nemzeti Kaszinó megalapítása után, 1836-ban ez a fiókkaszinó valóságos kaszinóvá alakult át, az ország 19. kaszinójaként. November 16-án megalakult az ideiglenes igazgatóság, amelynek tagjai Kelemen István, Erős Albert, Grajziger István, jegyzője pedig Berecz Ferenc voltak. Az új gyöngyösi kaszinó 1836 december 26-án délelőtt, 130 tag részvételével Kelemen István őrnagy lakásán, akit az egyesület első igazgatójának választottak meg, ünnepélyes közgyűlést tartrott, és hivatalosan is kimondta megalakulását. A kaszinó számára a város szívében lévő Vaskorona épületet bérelte ki a vezetőség. A következő években a kaszinó a helyi kulturális élet meghatározó intézményévé vált. Egyszerre töltött be könyvtár, hangversenyterem és bálterem szerepet, tagjai pedig a közjó érdekében buzgólkodtak. 1841 november 7-én leleplezték Kelemen István őrnagynak, a kaszinó első igazgatójának az arcképét.
1842 május 2-án meghalt Kelemen István, s halála után a belső ellentétek kerültek napirendre, aminek eredményeként szeptemberben a főuri és a polgári tagok kiléptek, és csak 76 nemes maradt meg az egyesületben. A leszűkült létszám miatt a Vaskorona bérleti díját nem tudták már fizetni, ezért a Piac téri gróf Károlyi házba költöztek át. Ettől fogva évtizedeken át itt voltak az egyesület helyiségei. A Kelemen halála után az egyesület igazgatójává választott Berecz Ferenc sokáig hiába iparkodott elérni azt, hogy a kaszinó ismét elfoglalja vezető helyét a város társadalmi életében, s eredménytelen volt az a kezdeményezése is 1845-ben, hogy a szakadárok térjenek vissza az anyaegyesület kebelébe.
Berecz Ferenc igazgatósága alatt lassan mégis megmutatkoztak a fejlődés jelei a kaszinóban. 1844-ben megalakult a 427 művet számláló kölcsönkönyvtáruk, évi 2 p. forint részvételi díjjal, Wolf Bódog könyvtáros vezetése alatt. Folytatódtak a jótékony célú bálok megrendezései. 1846-ban az utcai járdák burkolási költségeinek előteremtésére rendeztek mulatságot. 1846-ban a kaszinó kebelében megalakult védegyleti osztály szervezett farsangi bált a hazai ipar előmozdításának javára. 1848-ban siker koronázta az egyesülési terveket is. Áprilisban a két egyesület igazgatóságából egy közös vezetőséget választottak. Az új igazgató Hanisz Imre lett.
Berecz Ferenc a következő években is aktív tagja maradt a kaszinónak. 1863 decemberében elnöke volt Zatykó József préposttal egyetemben annak a segélybizottságnak, amely az éhínség leküzdésére alakult. 900 nincstelen és munkaképtelen, továbbá 1400 nélkülöző gyöngyösi polgár segélyezését vállalták magukra. 1864 áprilisáig a városban a segélyezésre összegyűlt 6646 forintból csak a kaszinó 1088 forinttal vette ki a részét.
Berecz Ferenc még megérte az egyesület 40 évi fennállásának évfordulóját. 1 évvel később 1877-ben azonban meghalt. 1886 december 26-án, a kaszinó fennállásának 50. évfordulóján tartott díszünnepségen leplezték le azt az olajfestményt amely Berecz Ferencet, az egyesület egykori igazgatóját ábrázolja, s amelyet Conräder György pesti festő készített. Berecz Ferenc halála után sírja sokáig jeltelen maradt. 1879-ben indult a kezdeményezés arra, hogy közadakozásból állítsanak neki emlékművet. Erről a Gyöngyösi Közügy 1879 április 10-i száma így számol be:
1879 június 11-én tartotta a "Berecz síremlék bizottság" Visontai Kovách László elnöksége alatt azt a gyűlést, amely kimondta az emlékkő azonnali elkészítését. Mivel eddigre 349 Frt 77 Kr összegyűlt, úgy határoztak, hogy 130 Frt-ért rögtön elkezdik a földépítmény és az alap készítését, mellyel Csala Sándort és Jakab Gézát bízták meg. Az emlékkő elkészíttetése Gerenday jutányos offertje alapján Visontai Kovách Lászlóra maradt. A síremlékre a következő feliratot tervezték:
BERECZ FERENC
1804-1877
EMLÉKÉNEK: TISZTELŐI, BARÁTAI